AUTIZMUS




" Az autizmussal élő emberek mások számára érthetetlennek tűnő viselkedése mögött sokféle ok
   húzódhat meg. Ha megpróbáljuk megérteni ezeket az okokat, ahelyett, hogy megpróbálnánk
   elnyomni, megszüntetni magát a viselkedést, rájövünk, hogy az adott személy szemszögéből
   nézve teljesen logikus és érthető.

   Régóta ismert az is, hogy a szokatlan viselkedések sokszor az autizmus spektrumzavarokhoz
   társuló szenzoros problémákra vezethetők vissza. Fontos tehát, hogy amikor szülőként vagy
   szakemberként szeretnénk megérteni, miért gondolkodik, kommunikál, viselkedik a gyermek
   vagy felnőtt teljesen másként, mint ahogy az adott helyzetben várnánk, térképezzük fel a
   szenzoros reakciókat is.

   Képzeljük el, milyen lenne, ha a langyos zuhany, a gyengéd simogatás fájna, más emberek
   hangját pedig úgy érzékelnénk, mintha folyton kiabálnának. Vajon hogyan viselkednénk, ha
   így lenne? Próbáljuk meg elképzelni azt is, hogy nem igazán érezzük az ízeket,a fájdalmat, vagy
   a hideget. Hogyan viselkednénk, ha így lenne?
   Ezek persze csak példák, de az autizmussal élő felnőttek önéletrajzi írásaiban számtalan példát
   találhatunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan befolyásolják a mindennapi életet a különböző
   szenzoros nehézségek."

   " A szenzoros problémák megértése nem mindig egyszerű feladat, mivel ezek a nehézségek-
   mint minden más az autizmusban- egyénenként nagyon eltérőek, és egyes személyek esetében
   is változékonyak lehetnek.
   Az ingerekre adott túlságosan erős, vagy éppen túl gyenge reakciók bármely érzékszerv esetében
   előfordulnak. Az egyes érzékszervek szenzoros érzékenysége hullámzó lehet: az a hang, mely
   egyik nap elviselhetetlen, máskor nem okoz panaszt.
   Ráadásul előfordulhat, hogy ugyanaz a személy, aki nyilvánvalóan nagyon érzékeny a hangokra
   intenzíven keresi a tapintási ingereket, tehát a különböző érzékszervek nem egyformán érzékenyek.
 
   Valamennyi érzékszerv tekintetében tapasztalhatunk szokatlan reakciókat.

   Hallás:
   Az egyik szembetűnő és ezért mások számára is jól érthető viselkedés, ha a gyermek befogja a
   fülét, hogy kizárja a számára kellemetlen hangokat. Még ilyenkor sem mindig könnyű megérteni,
   hogy pontosan mi volt zavaró............
   Más gyermekeknél azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan ütemes zajt keltenek, például kopogtatnak,
   kocogtatnak. Ésszerű magyarázatnak tűnik, hogy ezzel a technikával a gyermek szabályozza és
   kiszámíthatóvá teszi a bejövő ingereket. Lehetséges az is, hogy a zajkeltés kellemes és végre
   elegendő ingert jelent a személynek.

   Egyensúly rendszer:
   Egyes gyerekek nagyon szeretik a pörgést, forgást, mások ellenkezőleg, nagyon bizonytalanok,
   félénkek mozgásos helyzetekben.

   Látás:
   ˛˛Talán mivel azok a dolgok , amelyeket látok nem mindig keltenek megfelelő benyomást bennem,
   nagyon sok dologtól megijedek: az emberektől és különösen az arcuktól, a nagyon erős fényektől,
   a tömegtől, a hirtelen megmozduló dolgoktól....a saját árnyékomtól" (T. Joliffe 1997.)
   Másoknál azt tapasztaljuk, hogy látásuk rendkívül kifinomult és éles.

   Tapintás:
    Gyakori az érintések kerülése. Az öltözködéssel kapcsolatos gondok szintén összefügghetnek a
    tapintási  ingerekkel kapcsolatos túlérzékenységgel........

    Ízlelés:
    Az étkezési problémák, válogatás hátterében gyakran az ízekre vagy az ételek, italok állagára
    való szokatlan érzékenység áll. A nem ehető, túl forró vagy nagyon hideg dolgok megkóstolása
    pedig utalhat ingerkereső viselkedésre.

    Szaglás:
    Vannak olyanok akik nagyon nehezen viselnek el bizonyos illatokat (pl. parfüm).
    Fontos, hogy számoljunk a túlérzékenység lehetőségével. A szaglás lehet fontos tájékozódási
    lehetőség is: Van aki bőrük illatáról azonosítja az embereket. Egyesek pedig keresik az intenzív
    szagokat, illatokat.

    Érzékelés (testünk, érzékszerveink, belső szerveink érzékelése)
    Ennek a rendszernek a zavara többek között magyarázhat étkezési, szobatisztasági és mozgásos
    problémákat."

                               (Részlet Iránytű szülőknek diagnózis után, NEVELÉS OTTHON, AOSZ 2010)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése