2015. április 14.

Indiai Fejmasszázs




            ÚJ SZOLGÁLTATÁSUNK!!


       INDIAI  FEJMASSZÁZS



  Ajánljuk gyakori fejfájással küszködőknek, stresszes életet élőknek.

  A fejmasszázs oldja a belső feszültséget, a fájdalmat, ellazít.

  Nem helyettesíti az orvos által előírt terápiát de hathatósan kiegészíti azt.

  Testileg és lelkileg is elősegíti a tartós békét és nyugalmat így nem csak
  azoknak ajánljuk, akik kiegészítő terápiaként alkalmazzák, hanem
   mindenkinek, aki felfrissülni, lazítani szeretne. 


Időpont egyeztetés: 06-70-590-13-63



2011. október 22.

Manapság egyre többször beszélünk róla: DOWN-szindróma

Manapság egyre többet hallani, olvasni a Down-szindrómáról.
Nem véletlen, hogy kiemeltem ezt a szó összetételt a mondatból, mert sajnos még mindig nagyon sokan, tévesen, Down kórnak mondják.
Pedig nem egy betegségről, kórról van szó, ami meggyógyítható. A Down-szindróma kromoszóma rendellenesség.
Az embernek 46 kromoszómája van. Vagyis 23 kromoszóma párja,  ami 23 anyai és 23 apai  kromoszómából ered.  A Down szindróma esetében a hibát az okozza, hogy  a 21. kromoszómánál nem kettő, ha nem három kromoszóma van. Ezt hívják triszómiának.

Azt gondolhatnánk, hogy két Down-szindrómás ember ugyan olyannak születik. Hiszen mind a ketten Downosok.
Nem így van. Ugyan úgy, ahogy mi is különbözünk egymástól, ők is.
Vannak tipikus hasonlóságok, főleg a külső megjelenésükben, arc formájukban és abban is, hogy leginkább nyitott és nagyon barátságos természetűek. De ezen felül ők is mind-mind külön személyiséggel rendelkeznek. Megvannak a vágyaik az elképzelésük arról, hogy milyennek szeretnék az életüket.
            
  Feltéve, hogy hagyjuk, hogy legyenek elképzeléseik, hogy elfogadjuk és segítjük őket abban, hogy a vágyaikat megvalósíthassák. Mert sajnos ezen a téren még mindig nagyon sok restanciánk van. Nem csak egyénileg, de társadalmi és magasabb szinteken.   Az intézményi rendszer, melynek keretein belül a sérülteket gondozták és még jó néhány helyen a mai napig is gondozzák, nem nagyon vette figyelembe ezeket a teljesen természetes emberi vágyakat.

Szerencsére manapság már sok jó példa van előttünk. Felépültek olyan lakóotthonok, ahol részben a kis létszámnak és a családias légkörnek köszönhetően, kitágultak a lehetőségeik. Létrejöttek olyan munkahelyek, ahol foglalkoztatni tudják őket. Igaz ezek a munkahelyek úgy nevezett védett munkahelyek, viszont fontos lehetőség nekik, hogy dolgozhassanak. Mert ők is képesek rá, sőt szeretnek is. A távlati cél az , hogy akár csak más országokban, nálunk is természetes legyen, hogy foglalkoztatják őket cégek, vállalkozások, olyan munkák elvégzésére, melyeket ugyan úgy képesek elvégezni, mint bárki más.

Nem rég olvastam egy blogban, melynek írója részben saját érintettsége kapcsán is foglalkozik ezzel a témával, hogy Amerikában működik egy olyan vállalkozás melynek vezetője egy Down-szindrómával született nő, aki egyetemi végzettséget is szerzett.(Egy nagy és jó nevű cégről van szó)

Jó tudni, hogy vannak ilyen példák is. Bár tudnunk kell, hogy itt nem csak arról van szó, hogy ott mennyiben több és magasabb szintű lehetőségek megteremtésére van mód.                                                                  Amiben ott is és más országokban is előbbre járnak, az a sérültek elfogadásában keresendő.
Miért ne vezethetne vállalkozást egy Down-szindrómával született, ha képes rá?

Ez a példa arra is rámutat, hogy a képességeik terén elég nagy különbségek lehetnek.
Én olyan Down-szindrómás fiatalokkal dolgozom, akik egy koruak. Együtt jártak óvodába, iskolába.
Tehát ugyan azok a pedagógusok, ugyan azzal a módszerrel, ugyan azt a tananyagot tanították nekik.
Még is, csak kisebb hányaduk tudott megtanulni írni, olvasni, számolni. A megtanult alatt most azt értem, hogy valóban bármit képes elolvasni, nem csak a nevét vagy bizonyos szavakat ismer fel.

Az persze nem tudható a születés pillanatában, hogy egy Down-szindrómával születettnek, milyen képességei vannak. Meg tud-e tanulni írni, olvasni, számolni? Vagy lehet, hogy valamiben különösen tehetséges?
Ezek titkok maradnak mindaddig, amíg az évek alatt felszínre nem kerülnek.
A fejlesztésekkel, melyeket már kicsi korban el kell kezdeni, lehetőség van a korrigálásra, a stabilizálásra és a fejlődés elősegítésére.
Ez egy nagyon fontos időszak. Ami ilyenkor beépül az a későbbiekben nagyon meghatározó lesz.
 A gyerekkorban megtanult, berögzült dolgokon nehezen tudnak változtatni, sőt van, hogy makacsul ragaszkodnak hozzá.

Később, és itt a fiatal felnőtt korra gondolok, nagyon jó, ha találnak olyan tevékenységet, mellyel frissen tudják tartani magukat szellemileg.
Például, ha több szakmát is kitanulnak.
Sokkal jobb a monotonitás tűrő képességük, mint az átlag embernek, ugyan akkor ez hátrány is lehet.
Mert szellemileg eltunyulhatnak és ez leépüléshez vezethet.

Akár milyen képességgel is születik egy Down-szindrómával született ember, nagyon szerethető.
És különös képességük van hozzá, hogy kicsalogassák belőlünk a mosolyt.
Mintha ezt kapták volna feladatul mielőtt lejöttek.
Azt gondoljuk, hogy nyűg és teher, hogy gondoskodni, gondozni kell őket. De az emberi kapcsolatok több szereplős és több oldalú történetek. Vajon ki gondoskodik kiről?
Látszólag az egészséges a sérültről.
Viszont általuk mi, akik látszólag egészségesek vagyunk megtanulhatjuk az önzetlenséget.
Akkor ki segít, kinek?